Egy Honfoglaló élete
2014. július 28., hétfő
1. fejezet
Minden azon a napon kezdődött amikor olyan 9 éves lehettem és épp a nyájunkra vigyáztam.
Édesapám vadászni ment és magával vitte a bátyámat is. Édesanyám a sámánhoz ment mert akkor várta 3. gyermekét az én második testvéremet és rituálékon kellett részt vennie. A nagyapám már ennek a jó hírnek sajna nem lehetett tanúja , már 1 éve a föld porai közt lakott.
Nagyon féltem akkoriban attól , hogy elvisz a Mumus , ezért nem szerettem egyedül lenni még ha nagyon közel is volt a legközelebbi jurta.
De az állatok megnyugtattak és biztonságot nyújtottak riadt kis lelkemnek.Így hát a juhok figyelő szeme alatt nyomott el az álom...
Mindez 894 nyarán történt....
Sziasztok!
Már rég terveztem,hogy megírom kalandjaimat de csak most sikerült összeszednem a bátorságomat.
Remélem tetszeni fog és jó olvasást! Igazából még senkinek sem meséltem erről és félek miután elér a halál csontos, hideg keze e történet elveszik a rengeteg mese és rege között. A nagyapám mindíg mesélt nekem a kalandozásairól , s úgy vélem nekem ezt a példát kell követnem!
De nem is húzom tovább a szót!Kezdődjön a kaland!
Már rég terveztem,hogy megírom kalandjaimat de csak most sikerült összeszednem a bátorságomat.
Remélem tetszeni fog és jó olvasást! Igazából még senkinek sem meséltem erről és félek miután elér a halál csontos, hideg keze e történet elveszik a rengeteg mese és rege között. A nagyapám mindíg mesélt nekem a kalandozásairól , s úgy vélem nekem ezt a példát kell követnem!
De nem is húzom tovább a szót!Kezdődjön a kaland!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)